Az első nyarat ott töltöttük, úgy, ahogyan volt. Visszaköttettük az áramot, a vizet, a régi villanybojlereket, minden szobába 1-1 égőt és konnektort rakattunk, kitakarítottunk, vittünk pár matracot, és meghívtuk a családot és a barátokat, hogy együtt örüljünk.
Emlékszem, mindenki mennyire különbözően látta a helyet. A legtöbben a soha véget nem érő munkát találták ijesztőnek. Sokaknak a pénznyelő film ugrott be, és aggódva kérdezték, hogy van-e kellő megtakarításunk, vagy üzleti tervünk. És bár a potenciált mindenki látta benne, egyesek szerint bátor, mások szerint felelőtlen döntést hoztunk.
Mi az első nyáron csak tervezgettünk és tapasztalatot gyűjtöttünk. Szakembereket kerestünk helyben és a környéken, és azon méláztunk, vajon mihez nyúljunk és hogyan. Mi történjen a házakkal és mi azon kívül?
Először csak abban gondolkodtunk, hogy kifestjük a házat, új konyhát csináltatunk és rendbe tesszük a teraszt és a medencét. Aztán jöttek a nyílászárók hozzá. Utána arra gondoltunk, ha a 3 fürdő mellé beteszünk még kettőt, akkor minden szobához lesz külön. De akkor hasznos lenne egy új szobakiosztás, ami praktikusabb és kényelmesebb. És valami energiatakarékos fűtés. De ahhoz szigetelni is érdemes lenne. És a vezetékeket is cserélni kellene. A cserépkályhákat felújítani, hogy használhatóak legyenek, és így duzzadt a teendők listája egyre hosszabbá. Nyár végére látszott, hogy mindenhez hozzá akarunk nyúlni. És hogy ehhez külső segítségre is szükségünk lesz…
Sok-sok jó ember közös munkájának köszönhetően elindult a gépezet: a tervezés, a design, a kivitelezés… Ősszel kezdtük el, és a következő tavaszra-nyár elejére el is készültünk a nagy ház felújításával és a ház körüli terület rendbetételével. Nagy munka volt, rengeteg nem várt kihívással, de gyönyörű lett. Minden egyes lépéssel egyre szebbé vált. Egyre otthonosabbá, melegebbé, egyre inkább olyanná, amilyet szerettünk volna, ahol jó lenni. És az első nyáron, mikor készen lettünk, újra meghívtuk a barátokat és a családtagokat. Hogy újra velünk örüljenek, és a várakozás izgalma után annak eredményét és gyümölcsét is megoszthassuk velük.
Büszkén jártunk körbe, és simogattunk minden bútordarabot, a parkettát, a felújított cserépkályhákat. Rengeteget nevettünk is a sok bosszankodás mellett a mesterekkel: együtt válogattuk a csillár darabjait, vagy rakosgattuk a járólapokat különböző mintákban, hogy hogyan nézne ki a legjobban.
Közben állandó segítőink is lettek, akik a mai napig velünk dolgoznak a birtok szépítésén, működtetésén és fejlesztésén. Nagyon hálásak vagyunk nekik a mai napig.